2010. december 30., csütörtök

Kívánságpor

A postán, sorban állás közben láttam egy érdekes hirdetést. Mivel a családom nyitott mindenféle „mágia” kipróbálására – hátha beválik alapon – vettem is belőle egyet, csak úgy poénból a kisebbik húgomnak. És nem mellesleg jótékony célt is támogattam a kívánságpor vásárlásával.

Persze, humbug az egész, tényleg csak egy jópofa vicc: egy zacskó csillámpor között van pár csillag. A feladat, hogy a varázsport a négy égtáj felé kell fújni és fél lábon ugrálva elkapni a csillagokat. Ahány csillagot fogsz el, annyi kívánságod teljesül.

Ez egyértelműen csak egy móka, de azért elgondolkodtatott. Annyira szeretnénk a jót, a szépet, a boldogságot és a gazdagságot, hogy minden ármányt és furfangot képesek vagyunk kipróbálni. Itt az év vége és egy új kezdete. Ilyenkor meg aztán hatványozottabban jönnek a komoly elhatározások, de egy kis idő után az erős szándékból csak próbálkozások lesznek.

Most erősen hisszük, hogy 2011 a mi, az én évem lesz. Most még szikla szilárdan hisszük azt, hogy képes leszek véghezvinni minden tervemet, képes leszek változtatni egyes szokásaimon, le fogok fogyni, megtanulok egy idegen nyelven beszélni, és napestig folytathatnám, mi mindent határozok el ma. 

Hiába, a szilveszter és az újév valami mágikus erővel bírhat, hiszen, ha jobban belegondolunk semmivel sem másabb, mint a szokásos „holnap”. Minden éjjel van éjfél, mikor megszólal a Himnusz és átvált a mutató a mából egy új napba. És mégis, mi hisszük, hogy a következő év végre a mi évünk lesz!

A hit mellett azonban szükség van még egy dologra… a tettre. Ismerős lehet a mondás, hogy hinni hol kell… És egy másik is a sült galambról… Nos, az élethez talán elegendő a hit önmagában, de a remek élethez ennél többre van szükség.

 A boldogság bennünk van! Csak fel kell fedezni! Kövesd bátran a bulvársajtó újévi tippjeit, olvasd el a jóslatokat a következő évre és higgy, bízz benne. De tegyél is lépéseket az álmaid irányába! Ha le akarsz fogyni, fogyj le! Ha kínaiul akarsz beszélni, tanulj kínaiul! Ha a Himalája csúcsa a cél 2011-ben, tréningezd a tested a túrára!

2011 valóban a mi évünk lehet! De csak akkor, ha teszünk is azért, hogy így legyen! Ahhoz, hogy a nagy célod ne csak álom és vágyakozás maradjon, tölts egy kis időt a tervezgetéssel. Most egy éved, 12 hónapod, 52 heted és 365 napod van a nagy cél megvalósítására. Még időben vagy. Tervezd meg az éved. Bontsd hónapokra, hetekre és napokra. Tűzz ki több határidőt, mikorra, hol szeretnél tartani a célodban.  És ettől a tervtől ne térj el, vagy ha ez meg is esik, mindig találj vissza a helyes, célodhoz vezető útra!

2011 mottója számomra az egyik kedvenc és elég kemény idézetem Yoda Mestertől: „Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!”

Kívánom, hogy egy év múlva mindannyian elmondhassuk: 2011 - egy csodás év volt, a remek életemből!

BUÉK!

2010. december 24., péntek

Lehetetlen küldetés


A karácsony a szeretet ünnepe. Na, meg a hatalmas ebédeké és vacsoráké. Mondhatnám azt is, hogy az ébredéstől lefekvésig tartó lakomák ünnepe. Ilyenkor az asztal rogyásig megtelik finom, illatos, ínycsiklandó, szemet gyönyörködtető falatokkal, amikre egész évben készítettük a gyomrunkat. Végre eljött az a pillanat, amire legalább 350 napja várunk. Így teljesen természetesnek tűnik, hogy minden, ami csak elénk kerül, a szánkba landol, onnan pedig nagyon gyorsan a gyomrunkba jut.

Nem tudom, a titkos ügynökök milyen képet vágnak egy-egy lehetetlennek látszó küldetés előtt, de a saját arcomra még emlékszem, amikor 3 évvel ezelőtt ilyenkor, meg akartam állni a karácsonyi menük végigkóstolását. Előtte 20 nappal határoztam el ugyanis, hogy elég a duci képből és lefogyok.

Nos, van úgy, hogy nemcsak a filmekben sikerül teljesíteni a lehetetlen küldetést, hanem a valós életben is!

Az elmúlt három év pedig nagyon sok mindenre megtanított. Többek között arra is, hogy hogyan vészeljem át a karácsonyi ételbőség-rohamot, majd a szétpukkadási rosszullétet. Ma már nem vonom meg magam teljesen a finom és különleges, alkalmi falatoktól, hanem ésszel eszem, a szemem és a gyomrom helyett.

Az ügynökök sem az érzelmeik után mennek, hanem a parancsot követik… na jó, ha belibben egy csinibaba, akkor egy kis időre félreteszik a tudatukat… Ugyanúgy, ahogy már én is megengedek néha egy kis bűnözést magamnak – mert már kontroll alatt tudom a testem.

Ha csak ajándékokkal szeretnél több lenni és nem pár plusz kilóval az ünnepek után, akkor jobb, ha ügynöknek állsz. A küldetés pedig nem lesz számodra sem lehetetlen és még kínozni sem kell magad túlságosan. A feladat csupán annyi, hogy egyél mindenből, amit megkívánsz, de minden egyes falatot olyan alaposan rágj meg, mint még soha! Ne az legyen a célod, hogy habzsolj, és minél előbb telítsd a gyomrodat, hanem pont a különleges, ünnepi ízeket élvezd ki maximálisan a szádban, mielőtt lenyeled a fenséges ételt.

Ezzel a módszerrel is végig lehet kóstolni az összes fogást, még a desszertek kavalkádját is, de jóval kevesebbet fogsz elpusztítani, mint egy évvel ezelőtt, hiszen hamarabb telítődsz. És hidd el, mindegyik szaloncukornak ugyanolyan íze van, mint az elsőnek, ha ugyanolyan csomagolásút választasz… Kóstold meg a teljes választékot, ha kívánod, de tudd: elég az ízlelőbimbóidnak egy is, hogy felfogja, milyen ízekkel kényezteted.

Karácsony van. Ezeken a napokon ne rágódj semmin, kivétel az ételen, és Te leszel a vendéglátások ünnepelt hősnője, aki nem hízott egy dekát sem!

Meghitt, boldog, szeretettel teli, remek karácsonyt kívánok!


2010. december 16., csütörtök

Nyugodtan toporzékolj!


Van úgy, hogy legszívesebben kiugranék a bőrömből… és gyakorta meg is teszem! Na, persze nem szó szerint, az biztos fájdalmas lenne. Egy sokkal kellemesebb módját találtam meg annak, hogy kiengedjem a gőzt. Valójában egy márkát is építhetnék a találmányomnak, amelynek már egyik kedves barátom nevet is adott: Rekaton!
 
Egyik alkalommal már beszámoltam „őrült” reggeli lázamról, amikor is az edzést letudom egy kis izzasztó tánccal a tükör előtt… Tulajdonképpen ez a „bőrös” mutatvány is ebből ered. Az pedig, hogy ez fitness körökben is hódítana, az első zumba óra után merült fel bennem.
 
A történet roppant egyszerű: keress olyan zenét, ami egy kicsit bohókás és engedd szabadjára magad… Ne érdekeljen semmi és senki, csak mozogj, ugrálj a zene ritmusára. Ha, az egy kicsit ősemberes, akkor képzeld Földanya helyébe magad, ha indiános, akkor szökdelj magasra, és ha pörög a dob, nincs kecmec: toporzékolj! Ahogy csak tudsz, taposs a lábaddal! Hisztizz, mint egy durcás kisgyerek, aki nem kapott nyalókát!
 
Hogy mire jó ez, azon kívül, hogy az alattad lakó azt hiszi, le akarsz költözni hozzá?
•    Kiadod magadból az összes benned lévő feszültséget!
•    Rendesen átmozgatod a tested!
•    Nagyon jó comb és popsi formáló!
•    És őrült vicces…!  

Ezzel egyúttal rájössz, hogy a hiszti mennyi energiát emészt fel. Úgyhogy bátran vágd be a durcit, és reggelente toporzékolj egy jólesőt!
 
A zumba órán teljesen otthon éreztem magam. Szinte ugyanazt csináltuk, ugyanúgy mozogtunk, mint, amikor a négy fal között ugrabugrálok. Ezzel persze, nem degradálom le a zumbát, sőt, ajánlom mindenkinek, hogy legalább nézze meg, mi ez az új őrület, aztán döntse el, mennyire testhezálló neki ez a stílus.
 
A toporzékolással egyébként más táncórán, a reggaeton-on is találkoztam már, sőt egy aerobik-kickbox videón is, így, ha eddig nem próbáltad, itt a legjobb alkalom, hogy ezt a roppant ősi, gyerekes és egyben divatos mozdulatot naponta gyakorold!
 
Hogy kedvet hozzak… vagy épp elvegyek, nézd, miről beszélek: 


Ha pedig elindítom a Rekaton óráimat, szólok… ;-)