Üdv Ázsiából!

Mostanában sokat dolgozom, de vendégeim jöttek, így nem volt kibúvom, fel kellett kötnöm a kötényt és fakanalat ragadnom! Szerencsére mindannyian túléltük az eseményt… Ez megnyugtat, de főleg a választásomat dicséri, na meg vendégeim udvarias gyomrát! Valójában fogalmam sem volt, mit üssek össze rohanásomban, ami friss, egészséges, laktató és finom is egyszerre.

Betértem a sokáig nyitva tartó közeli boltba, ahol egyből felcsillant a szemem és kezdett összeállni a menü fejemben. Roppant gusztusos csomagolású ázsiai ínyencségek sorakoztak a kiemelt polcokon. Volt ott ezernyi színes, pikáns fűszer, mangó és licsi konzerv, tészta, rizs, bambusz, bébikukorica és csíra. Akár egy divatos ruhaüzletbe csöppentem volna, úgy érintettem meg és vettem kezembe egytől egyig mindent. Próbára tettem, melyik akar velem jönni a serpenyőbe. Mi tagadás, elég nehéz választás volt. Valószínű flúgosnak is néztek az üzletben, mert már a biztonsági őrnek is feltűnt, hogy mindig visszatérek az ázsiai pulthoz. Nyomomba is szegődött, így inkább abbahagytam a hezitálást a licsi és a mangó fölött, győzött az utóbbi – mint kiderült utólag, tökéletes választás volt! Így innen köszönöm az őrnek, hogy segített dönteni!

Megrakott szatyraimat öt emeletmagasságba emeltem, míg végre elkezdhettem a nagy műveletet. Hogy ebből mi lesz – volt egy ilyen kósza gondolatom, de valahogy éreztem, ennyi finom összetevőből csakis észbontó végeredmény születhet. Gyorsan hagymát szeleteltem, már annak az olívaolajon sercegő illatától lendületbe jövök, és a hagyma mellé érkezett a háztáji karfiol, répa, és cukkini. Ezek olyan jól megfértek a másik kontinensről érkező mungóbabcsírával és bambusszal, hogy a direkt wok-ba való ázsiai tészta és szójaszósz már nem is érzékelte a nemzeti különbözőségeket. A serpenyő valóban olvasztótégelye lett az eltérő helyekről származó ételeknek. Nyelvi akadályról pedig csupán a szánkban lehetett volna szó, de ott is áthidaltuk ezt a problémát.

Az ízesítéshez használt, szintén eltérő fűszerek pont jót tettek a tűz feletti szedet-vetett társaságnak. Élvezték, ahogy a görög tengeri só, a magyar bors, az indonéz szerecsendió és a kínai fahéj meghintette csillogó testüket. Nem volt ebben logika, ami megihletett már szórtam is az illatfelhőbe.

Mielőtt panaszlevelek áradatát indítanám mangó ügyben, gyorsan elmondom, az hova került. Arra vetemedtem, hogy rizspudingot készítsek mangószósszal. Ennek az a különlegessége, hogy rizs ugyan nem volt benne, ellenben jó adag kókusz és rizstej. És hogy ne csak fényesítsem magam, elárulom, hogy bakiztam is a vacsorán. A recept szerinti rizsliszt helyett, teljes kiőrlésű rozslisztet használtam, így valójában nem puding, hanem rizskása lett… de a mangószósz tényleg isteni volt rajta! 

A lakoma, jelentem jól sikerült, amíg lehetett repetára is sor került. Olyan hamar elfogyott minden, hogy fényképezni se volt időm...

Azóta még egyszer felkerestem a boltot, de úgy látszik mások is ráéreztek az ízére, mert már csak egy-két dolog maradt az ázsiai hozzávalókból. Na, nem baj, annyit sikerült bespájzolnom, hogy pár hétig még Ázsiában érezhetem magam – legalábbis a konyhában!

Karnyújtás

Újranéztem gyerekkori egyik nagy kedvencemet és a napokban is történt egy-két dolog, ami elgondolkodtatott. Ugyanannak a szónak vizsgáltam két jelentését magamban. Egyszer van az a nézet, hogy minden változik és mindenki képes a változásra. Másrészt pedig vannak dolgok, amik soha nem változnak, ezért lépnünk kell. 

Szóval: változás… sokszor hallok olyan történeteket, hogy történik az illető életében valami, amitől máshogy kezd gondolkodni. Hirtelen kizökken az élete – vagy épp, hogy a helyére kerül – és végignéz magán. Számadást tart és összegzésképpen hoz egy döntést: innentől fogva máshogy lesz! Ha az a valami, ami történt elég tragikus, vagy elég nagy pofon, akkor a fogadalom be is tartódik, és tényleg megváltozik az ember élete.

Pozitív szemléletűként azt vallom minden változás bekövetkezhet. De ma volt egy mondat, ami elhagyta a számat, amivel pont ennek mondtam ellent: „vannak dolgok, amik nem változnak”. És tényleg vannak. Ha csak arra várok, hogy magától megváltozik az, ami a jelenlegi állapotában nem megfelelő számomra, akkor erre azt mondhatom: „vannak dolgok, amik nem változnak”. Ugyanakkor, minden dolog megváltoztatható. A dolgok önmaguktól nem, de általam már változhatnak.

A változás önmagában nem a legvonzóbb. Sokkal jobb a kényelem, a nyugalom, a megszokás. Csak közben, lássuk be, minden változásban van. Olyan, hogy stagnálás, nemigen létezik. Mert ami változatlannak tűnik is változik – romlik, csökken. Ha nincs fejlődés, ha nincs emelkedés előbb-utóbb az állóvízből vízesés lesz.

Van, akinek kell egy kis tűz, hogy rájöjjön mennyire fontos a szeretet kimutatása és megélése, mint a Pár lépés a mennyország Alberto-jának. És van, aki bízik abban, hogy talán megváltozik az, ami gátolja őt az igazi boldogságban.  Míg egy tragédia végül pozitív irányba terelheti az ember életét, addig a bizakodás, hogy majd jobb lesz, végül tragédiába taszíthatja az ember életét. Tragédiába, mert boldogtalanul éli életét.

Egyik sem jó és könnyű, tudom. Így vagy úgy, a tragédiát jó lenne elkerülni! Szerencsére, a megoldás általában ott hever előttünk, karnyújtásnyira…

Dancing Queen

Mostanában alig van időm, de a sportról ilyenkor sem mondok le szívesen. Bár itt már nem is szívességről van szó, inkább fizikai igényről. A több mint félnapnyi ülés, finoman szólva is eléggé igénybe veszi a hátsó fertályat. Azt pedig nem engedhetem meg magamnak, hogy amiért keményen megdolgoztam, eldeformálódjon, nem igaz?

De nem csak hiúsági kérdés a sportmániám, hanem mondhatni ez már az egészségrigolyám. A sok ülés a gerincoszlopot is nagy kihívás elé állítja, nem beszélve az ízületekről és a számítógép-használat ódákat zengő hátrányairól. Egy kicsit utánanéztem mindezek egészségkárosító hatásainak és szörnyű volt a felismerés, hogy mi a helyes testtartás és elhelyezkedés - ezzel szemben én hogyan teszem. Megnyugtathatom tehát magam, hogy mégsem őrült hóbort, hogy ennyire kívánom a mozgást, és egy masszázsért olykor sok mindent odaadnék, csak végre tegyen valaki helyre!

Pár napja találtam fel az új, extra sietős, napi sportgyakorlatomat. A jó hír benne az, hogy elég kellemes és könnyen bele lehet felejtkezni – ami azért egy hasizomsorozatnál annyira nem mondható el. Pedig ez sem hosszabb, mint egy kis hasprés, mégis az idő múlását egészen máshogy érzékelem közben.

Az első próbatétel, egy olyan zenét találni, ami felpörget. Jobb híján csak kedvenc rádióadómat engedem dalra fakadni, ahol nem kell sokat várni az ilyen zenei stílusra. Ha ezzel elkészültem és természetesen felkészültem, akkor pedig jöhet a nagy... tánc!

Jó, egy kis aerobik vonalat is beleviszek, de a lényeg az őrültség, a szórakozás és a testem átmozgatása.  3-4 percig, amíg kedvenc számom tart, csak ugrálok. Van hogy emelgetem a lábam, van hogy futást imitálok, van, hogy tvisztelek, és van hogy tornagyakorlatot végzek. Mindig épp azt a mozdulatot, amit a zene improvizációja, és a kedvem megkövetel.

Tapasztalatból állítom: a tánc a legjobb sport! Ráadásul ha tánccal indítom a napom, még jobb kedvvel és több energiával vágok neki a feladatoknak. Tánc közben pedig elengedem magam, hiszen nem lát senki, és nem zavar semmi. Akár én lehetek a parkettem ördöge is! Pont, mint ő:
 

Haladóknak - mint én is - már ajánlott egy kicsit nehezíteni a gyakorlaton, és mindezt a tükör előtt végezni! Ilyenkor aztán tényleg vidáman indul a reggel!

Egyetlen hátrányát tapasztaltam új reggeli edzésemnek csupán, hogy a zenés fitnessóráim óta izomláz van a vádlimban…


Aki van annyira bátor és elszánt, hogy rászánja magát erre a nehéz feladatra  fizikai egészsége érdekében, csak buzdítani tudom! Legalább reggel legyen 3 perced egy kicsit felszabadultan mozogni,  hogy felébredj, felfrissülj és felvidulj! Viszont teljesen kezdőknek, vagy nagyobb túlsúllyal rendelkezőknek  először a lassúbb tempót és inkább a rugózást, mint az ugrálását ajánlom. Íme, egy stílszerű nóta a bemelegítéshez: http://www.youtube.com/watch?v=w6f9RcnpiQQ

Ma ki lesz a királynő?