2013. szeptember 27., péntek

Fejvesztés vagy fejlesztés?


Ezzel kezd: https://www.youtube.com/watch?v=Kk5itF5YHvw

Még mindig azt tartják, hogy a szó elszáll. Hiába a digitális és virtuális világ, azért még mindig a papír az úr. A szóbeli megállapodást jól teszed, ha papíron megerősíted, a becsületszóval a bíróság előtt nem sokat érsz.

De miért hozom most fel ezt a komoly témát?  Nem, nem csaptam fel jogásznak! Csak érzékelem mennyire a „papír” irányítja az életünket. Számlák, blokkok, csekkek, szerződések, orvosi receptek, sorszámok, újságok, füzetek és könyvek. Tömérdek mennyiségű papír. Meddig tart elhagyni, összetépni, vagy elégetni? Mégis, a szó száll el, és nem a papír kerül bajba.

Ha információra éhezel, felcsapsz egy lexikont. Persze, most már inkább ráguglizol, minthogy a könyvespolcot böngészed át. De a tényen ez mit sem változtat, rögtön „papír” után kutatsz és a leírt valóságot keresed.
Én pedig megcáfolom: a szó igenis nem száll el! És hogy még tovább menjek az ellentmondásban: szárnyra kap!

Mi??? Nem száll el, de szárnyra kap?

Hadd kérdezzek valamit: amikor a fellegekben érzed magad, akkor egyedül vagy? Gondolj a legutóbbi felemelő érzésre, amikor nagyon jól érezted magad a bőrödben, amikor fogtad a hasad a nevetéstől, amikor úgy érezted, Te vagy a legboldogabb ember a Földön. Az ilyen pillanatok átélése többnyire nem magányosan történik.

A szó az, ami igazán szárnyat ad. A szó az, ami biztos, hogy örök emlék marad!

Szó-val meg akkor találkozol, ha kimerészkedsz otthonról. Ha kidugod a fejed a sok „papírból”, amikbe beleásod magad, hogy minél okosabb legyél.

Imádok olvasni, de magamon tapasztalom, hogy hiába növelem az elmém, a fejlesztés helyett csak a fejvesztés marad. Mindaddig, amíg nem veszem a fáradtságot és a bátorságot, hogy használjam is, amit magamba tömtem.

Az önismeret és az önfejlődés kemény gyakorlat. Ezt nem úszod meg szárazon. Az elmélet vajmi kevés ahhoz, hogy megismerd magad. Próbatételre van szükség. Fájdalmakra, szembesítésre, könnyre és nevetésre. Ez pedig csak szavak által lehetséges. Látnod kell, mint mond egy másik szempár; hallanod, mit beszél egy idegen száj.

Még hogy a szó elszáll! A szó az, ami megmarad. Örökre beköltözik a fejedbe és a szívedbe, és ha fejlődsz, a szó az, ami formál. Használd ki a szavak erejét és kommunikálj! Nézz, beszélj, érts. Egy beszélgetés, egy szembesítés, egy visszajelzés, egy tekintet – ezek az emlékeid, ezek az élményeid, ezek növesztik a szárnyad. Hát repülj!

R.É.K.A.


Remek Élet
egészséges élet-, és gondolkodásmód, érzelmesen

2013. szeptember 20., péntek

Szélkakas


Fura egy szeptemberünk van: egyik nap szikrázó napsütés, huszonpár fok, lenge ruci; másnap orkánerejű szél, kertek alatt megfagyott libák. Ilyenkor kell csak igazán az elhatározás, hogy ha fúj, ha nem, én megyek… mondjuk futni.

Történt egy ilyen süvítő szép napon, hogy szokásomat megtartva felvettem a nyúlcipőm. Lábaimat egymás után szedve, amíg bal oldalamról a házak szélfogóként védelmeztek, fel sem tűnt, hogy elfújhat a szél. Ahogy kiértem a patakparthoz iszonyú ellenállásba ütköztem. De nem adtam fel, harcoltam keményen! És mivel, voltam már hasonló helyzetben, folyton azon járt az eszem, milyen jó lesz a sarkon túl! Ha ugyanis visszafordulok, a szél is támogatni fog, és nem visszatartani.

Igen ám, csak a természet ereje nem ennyire kiszámítható. Ez a Kálmán gondolt egyet, és egyszer csak oldalról betámadt. Kihasználta a felkészületlen gyengeségemet, a csak előre koncentrálásomat, hogy csak a pályám végéig bírjam ki, és váratlanul betalált. Pont ez kellett nekem akkor nagyon! Egy észhez térítő pofon, ami teljesen kibillentett az amúgy is labilis egyensúlyomból.

Ilyen ez a Szél úr!

Szeret játszani és birkózni velünk. Hol sunyin megbújik a saját árnyéka mögött; hol hátulról, löketet adva segít; hol oldalazva tréfál meg; és olyan is van, hogy szinte betonfalat emelve tart ellen.

Kiszámítható egyáltalán a szél iránya? "Mondd kakas, Te tudod, Kálmán merről jön és merre tart?" Kétlem, amúgy, hogy az állandóan irányváltoztató kakasunk szavának hihetnénk…

Így, akkor hogyan kerekedjünk fel a nagy túránkra? Állandó veszélyben vagyunk. A szél bármikor felkaphat és megpörgethet, aztán ha már eléggé megcsócsált, kidob a hurrikán tölcsérből.

Erre nem készülhetsz fel, de nem is retteghetsz egy életen át!


Pont az a jó, hogy van olyan Kálmi, aki hirtelen a nyakába kap és megforgat az egész világgal együtt. És van a keménykedő Kálmán, aki erőpróbára tesz. Aztán van az édes Kálmus, akire mindig számíthatsz, hiszen támogat, tolja a szekered. Na és persze, van a csintalan Kálmánka, aki szeret megtréfálni, és hol jobbról, hol balról megzavarja az állóvizet.

Szél úr tehát, sokarcú és kiszámíthatatlan!
De pont ezért szeretjük, mert mindig fitten tart. Soha nem tudjuk, melyikre készüljünk, míg a reggeli kukorékolást nem halljuk. De ugye tudod, a kakas is csak úgy fütyül, ahogy a szél táncoltatja…


Ilyen kiszámíthatatlan helyzetben nagyon jól esik, ha van egy biztos pont. Egy olyan dolog, amire nem kell energiát, figyelmet szánnunk, mert meg vagyunk róla győződve, hogy ezek nélkül is tökéletes! Ilyen biztos pont az életemben már 3 hónapja a hajam!

Negyedéve nincs gondom a frizurámra, mindig, minden körülmények között tökéletes megjelenést biztosít! Ha érdekel, hogyan lehetséges ez, ismerkedj meg a YUKO™ Hajegyenesítéssel, amely az egyetlen természetesen végleges megoldás, ha gondtalan és egészséges hajat szeretnél! 

R.É.K.A.

Ui.: És ne feledd: a Remek Élet jelszó 10% kedvezményt jelent Neked! :-)


Remek Élet
Egészséges élet-, és gondolkodásmód, érzelmesen


2013. szeptember 13., péntek

Vigyázz, most dühös vagyok! – Én szóltam!




Biztos vagyok benne, hogy sokat káromkodsz! Mikor belelépsz a kutyasz@rba, vagy amikor felkavarodik a gyomrod az utcai szagoktól és látványtól a sok szemét láttán (értsd: hulladék). 

A jobbnál jobb, hangzatosabbnál hangzatosabb idézeteket lájkolók és megosztók számából, pedig arra a következtetésre jutok, hogy a környezetemben lévő emberek, alighanem mindegyike jóérzésű, gondolkodó, jobbító és tenni akaró! 

A problémák megoldását, különböző bevált sikerterápiákat, az önfejlesztés mikéntjét és a hozzáállás, a pozitív szemlélet elméleteit zúdítja ránk az ön-, vagy jobb esetben, a mások által jelölt guruk tömkelege. Itt aztán nincs válság! Ellenkezőleg! A bőség zavarában, azt se tudod, melyik elvet kövesd. Így hát feliratkozol, és feltartott hüvelykujjaddal jelzed, hogy milyen tuti az oldalakon közzétett okosság! 

Ne gondold azt, hogy én nem így cselekszem – mikor Rád mutatok, az ökölben lévő 3 ujjam pont rám szegeződik vissza. (Ludas Matyi effektus)

Talán belénk kódolt genetikai tulajdonság, hogy törekszünk a változásra, a jóra és szépre. Na, ez az! Törekszünk! Azaz nem csinálunk semmit! Elolvassuk a kitűnően megfogalmazott mondatot, ha az valamelyik nagyra becsült fejes tollából vagy szájából kelt szárnyra, megosztjuk, lájkoljuk, esetleg a gyűjteményünkhöz tesszük (mint én is), és ezzel kipipálva a napi jó cselekedet. 

Dolgunk végeztével aztán megyünk tovább az utcán. Forgolódva keressük, mi ilyen rohadt büdös, de nem látunk semmit. Váll vonva továbblépünk, pont egy adag k@kiba bele: hoppá! „Aha, hát ezt éreztem az előbb! Hát itt vagy?”

Amíg nem dörgölöd bele az orrod, miért nem veszed észre? Amíg nem érzed a szúrást a szemedben, miért nem látod? Miért csak akkor kiáltasz egy cifrát, ha már megtörtént? 

Mit teszel? Törekszel! Rendületlenül törekszel! 

Legközelebb, talán már óvatosabban lépkedsz? Ja, egy darabig… aztán újra zsebre vágott kézzel, fütyürészve, magabiztosan haladsz… egyenesen a sz@rkupac felé.

Mi lenne, ha most is belelépnél… de most valami másba, az ürülék helyett?

Ez a vonat elment! Tálcán kínált lehetőség volt, hogy tegyél, hogy csatlakozz, hogy bulit csinálj belőle, hogy élvezd! Igen! Lehetne élvezetet találni még a szemétszedésben is! De nem TeSzedd!

Na, ezért szóltam az elején! Ezért vagyok dühös! Jobb a büdös. Az már bevált. Megszokott. Néha szagot kapsz… na és? Majd elmúlik.

Kíváncsi vagyok, miért? Mi van a háttérben? Derogál? Nem szereted a tiszta környezetet? Ezzel úgysem megyünk semmire? Elutazol? Ápolod a magánéletedet? Tanulsz? Dolgozol? 

Kíváncsi vagyok, hogyan gondolod, és miért nem TeSzedd?    

R.É.K.A.


Remek Élet
Egészséges élet- és gondolkodásmód, érzelmesen.

2013. szeptember 6., péntek

Szeretetíz


Nagyon könnyen lelepleződöm. Ha szeretnéd megtudni, mennyire kedvellek, kérj meg, hogy főzzek Neked valamit...

Hosszas megfigyeléseim alapján arra a következésre jutottam, hogy csak szívvel-lélekkel vagyok képes főzni. (Vagy ezek nélkül is persze, de abban nincs köszönet!) Voltak olyan periódusok az életemben, amikor bár nagyon akartam valami finomat, jót, akár különlegeset, de sokszor csak egy egyszerű ételt elkészíteni mások számára – nem sikerült. Pedig ugyanúgy csináltam mindent, ahogy már előtte számtalanszor. 

És sokszor teljesen váratlan, vagy készületlen helyzetben egy olyan, még a lábujjainkat is megnyaló menüsort rittyentek össze, hogy csuda!

Belém nyílalt a felismerés, hogy mi áll a konyhatehetségem hátterében: 

a szeretet


Visszagondolva a nem sikerült, vagy kevésbé ízletes és dekoratív fogásokra, mind olyankor készítettem, amikor a szeretetem nem volt egészen őszinte... Volt egy kis félreértés, tisztázásra váró érzelmi töltés köztem és vendégem/vendégeim között, vagy valami miatt nem szívleltem annyira az illetőt.

Mielőtt minden ismerősöm visszaemlékezik a vendégségeimre... megnyugtatásként és magyarázatként jó, ha tudjátok, hogy magamnak is főztem már pocsék kaját!

Mi ebben a megnyugtató? Hogy a szeretetíz egy nagyon fontos műszer! Azonnal megmutatja, ha érzelmileg nincs minden a helyén! 

Nem az alapanyagokban van a hiba, ha valami nem úgy sikerül, ahogy kellene, hanem a fakanál keverőjében... ott kell keresni a probléma okát... fel kell menni, végig a karon, míg a szívhez nem érkezel, és ott elidőzni egy kicsit! Kérdezd meg, mi a baja? Mi bántja? Mire van szüksége, hogy újra mosolyogva dobbanjon?

Nagyon jó, pazarlás elkerülő módszer tehát, ha egymás irányába is olyan őszinte kíváncsisággal tekintünk, mint amennyire várjuk éhesen az első falat érkezését a szánkban érezni.

Ilyen meghitt beszélgetések mellé ajánlom, ezt a nagyon gyors és egyszerű, - természetesen - paleo muffint, amelynek szeretetíze könnyen a beszélgetés apropója lehet...

Kakaós-kókuszos paleo muffin szilvalekvárral


Az egészet bármilyen sorrendben összekeverjük és olyan mennyiségben adunk hozzá vizet, hogy ne legyen túl folyékony, hanem inkább masszaszerű maradjon. Csepegtessünk pár csepp kókuszolajat a muffin formába, majd egy kanállal tegyünk a masszából a mélyedésekbe. Mindegyik kupacra tegyünk xilites szilvalekvárt ízlésünk szerint, majd fedjük be a maradék masszával. Tegyük kb. 15 percre a 160 fok körüli sütőbe, és ha már érzed az illatát és a tű is kiállta a próbáját, már kész is! 

Jó étvágyat és beszélgetést hozzá!

R.É.K.A.

Ui.: a Paleocentrumban 10% kedvezménnyel vásárolhatsz Remek Élet kuponnal! ;-) Ne felejtsd el beírni a rendelés leadásánál, még a Kosár oldalon a kupon beváltásánál: remekélet!


Remek Élet
Egészséges élet-, és gondolkodásmód, érzelmesen