Bújj-bújj zöld ág...

Merész dologra vállalkoztam. Olyanról szeretnék beszélni, ami megfoghatatlan, leírhatatlan, láthatatlan – lehet, hogy nem is létezik? De! Tudom, hogy van! Igaz, én se tudom megfogni, leírni és látni… de érezni… azt lehet! Egész életünkben vágyunk rá és ezt hajszoljuk szüntelen. Akár akarjuk, akár nem, akár beismerjük, akár nem, akár tudunk róla, akár nem – mégis ez vezérel bennünket. Érdekes paradoxon: nem tudjuk megfogni, mégis elérésére törekszünk, nem tudjuk leírni, mégis szavakat keresünk, nem tudjuk meglesni, mégis ezt fürkésszük.

Ha ennyire álomszerű, miért van ekkora jelentősége az életünkben? Sőt, hogy beszélgethetünk róla úgy, hogy a másik azt se tudja, miről mesélek? Amit számomra jelent, egyáltalán nem biztos, hogy másnak is ugyanaz… sőt!

Mindenkit ez irányít. Mindenkit a sajátja irányít. Hogy lesz így egyezség? Ha még magunk se tudjuk megfogalmazni, hogyan tudná más, mi tesz minket azzá?

És mégis, az egyik leggyakoribb szó a világon. Könyvek, dalok, mesék, tanulságok, filmek és életek szólnak róla. De ha kérem valaki segítségét, nem érti, mit keresek… de hogyan is érthetné? Erről szól az életünk és mégsem foglalkozunk vele! Még saját magunk előtt sem tiszta, mit jelent számunkra! Hogy tudna így nekünk valaki bármiben is segíteni, legfőképp abban, hogy annak érezzük magunkat?

Merész dologra vállalkoztam. Már régóta filozofálok magammal, az érzéseimmel. Nem, még én sem tudom a pontos definíciót. Arra van az életünk, hogy a végére érve teljes képet alkothassunk múltunkkal, történéseinkkel, tetteinkkel, mosolyainkkal. De a tantusznak nemcsak a végén kell leesnie… az már régen rossz, ha ebben bízva éljük felelőtlenül napjainkat. Rá kellett ébrednem, minden pillanat egy újabb esély, hogy megfejtsem, érezzem! Mióta kinyitottam a szemem, több száz csoda várt rám és még milliónyi várakozik a felfedezésemre. Már ez a tudat önmagában – azt hiszem – lehet a BOLDOGSÁG!

De ami nekem az, Neked nem biztos, hogy az! Én már tudom, hol keressem! Te tudod, a Tiéd hova bújt? Helyetted én sem tudom megmondani, de a keresésére elindulhatunk együtt… előbb-utóbb, minden szükséges tévutat bejárva, előkerül mindenki BOLDOGSÁGA! Van türelmed a játékhoz? Itt „Game Over” után is folytathatod. Az idő persze véges és gyorsan folyik, ha egy zsákutcába érsz – még nincs vége! Rögtön ott egy másik út! A „The End” csak akkor jön, ha feladod - és akár élhetsz is még utána évekig.

Mire vágysz? Hogy legyen már vége? Vagy legyen végre „Happy"... és azután majd „End”?