Közben arra jöttem rá, hogy bár észre se vettem, mégis, eddig is, már évek óta használom a váltózuhanyt – csak nem a fürdőszobában.
Érdekes felfedezés volt számomra, hogy a forrót mennyivel jobban viselem, mint a jéghideget. Hiába gőzölgött a fürdő, párásodott a tükör, a bőröm még bírta az égető bizsergést. Bezzeg, ha hideget kaptam, már alig vártam, hogy újra melegség fusson át.
Az is feltűnt, hogy amíg csak a lábamat égeti a forróság, vagy hűti a jeges víz, addig sokkal jobban tűröm a viszontagságot, de ahogy jön egyre feljebb, a kín is egyre gyötrőbbé válik. Az arcomban nehezen viselném a percekig tartó késdöféseket, ellenben a testem alsó részén, némi mazochizmus árán ugyan, de elviselhető a váltott vízsugár. Hm… a pohár is akkor ömlik ki, amikor megtelik, és mi is akkor sokallunk be, ha elszáll az agyunk… és nem a lábunk. Hm… milyen érdekes! Amíg a kellemetlenség alacsonyan van, addig még elvagyunk vele, de ahogy közeledik az elménkhez, úgy erősödik a fájdalom, és csökken a tűrőképességünk küszöbe.
A langymeleg veszélye az, hogy biztonságot ad. Abban úgy elvan az ember: se nincs melege, se nem fázik, csak úgy van. Aztán jön valami, és hirtelen túlforró lesz a helyzet, hevesebben ver a szív, izzad a homlok, és bár még ez sem túl gáz, azért ezzel élni elég veszélyes.
Vagy épp hidegzuhanyként ér bennünket a változás szele, és jéggé fagyva, fogvacogva rázkódunk a stressztől. Azt már embere válogatja, hogy kinek melyik csúszik jobban, mi az, amit elvisel. De az átmenet mindenképp fáj! De jaj, mennyire hasznos is egyben!
A váltózuhany jót tesz a bőrnek, méregtelenít, stimulálja az immunrendszert, frissíti a vérkeringést és felébreszti téli álmából az embert. Sokan mégse gyakoroljuk. Jó a semleges langymeleg – az is megtisztít a kosztól. Persze! De, ha az kell, hogy felkorbácsoljon a valóság, ki kell mászni a pocsolyából, és erős vízsugárral lemosni a cipőnkre tapadt sarat. Ez nem kényelmes, pláne nem mindennap.
Elterülhetünk a kellemesben és áztathatjuk magunkat, amíg bőrünk teljesen aszott nem lesz. Vagy meglovagolhatjuk a hullámokat, tudva, hogy olykor az északi sark fagyaszt, olykor a pokol bugyra éget. Vagy gerjeszthetünk magunknak vulkánkitörést, de száműzhetjük magunkat jégbarlangba is. A lényeg: tudjuk-e mit, miért teszünk?
Tudom, hogy a langyosból forró lesz, utána hideget kapok, azután újra tűz és jég, majd megint föld és ég. Az eredmény? Vacogva, de frissen törölközés. Edzett szív, bőr, vérkeringés; tiszta fej; fagyott mosoly: ezt is megcsináltam! Ettől egyszerre acélosodik test, szellem és lélek. Hideg tél után még kellemesebb a tavasz, a forró nyár után még enyhítőbb az ősz. Rájöttem, nekem kell az extrém hideg-meleg, hogy kiélvezzem a köztes nyugodt időt! De tudom, olyan is van, aki forrón szereti…
R.É.K.A.
Remek Élet
Egészséges élet- és gondolkodásmód, érzelmesen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése