Üdv Ázsiából!

Mostanában sokat dolgozom, de vendégeim jöttek, így nem volt kibúvom, fel kellett kötnöm a kötényt és fakanalat ragadnom! Szerencsére mindannyian túléltük az eseményt… Ez megnyugtat, de főleg a választásomat dicséri, na meg vendégeim udvarias gyomrát! Valójában fogalmam sem volt, mit üssek össze rohanásomban, ami friss, egészséges, laktató és finom is egyszerre.

Betértem a sokáig nyitva tartó közeli boltba, ahol egyből felcsillant a szemem és kezdett összeállni a menü fejemben. Roppant gusztusos csomagolású ázsiai ínyencségek sorakoztak a kiemelt polcokon. Volt ott ezernyi színes, pikáns fűszer, mangó és licsi konzerv, tészta, rizs, bambusz, bébikukorica és csíra. Akár egy divatos ruhaüzletbe csöppentem volna, úgy érintettem meg és vettem kezembe egytől egyig mindent. Próbára tettem, melyik akar velem jönni a serpenyőbe. Mi tagadás, elég nehéz választás volt. Valószínű flúgosnak is néztek az üzletben, mert már a biztonsági őrnek is feltűnt, hogy mindig visszatérek az ázsiai pulthoz. Nyomomba is szegődött, így inkább abbahagytam a hezitálást a licsi és a mangó fölött, győzött az utóbbi – mint kiderült utólag, tökéletes választás volt! Így innen köszönöm az őrnek, hogy segített dönteni!

Megrakott szatyraimat öt emeletmagasságba emeltem, míg végre elkezdhettem a nagy műveletet. Hogy ebből mi lesz – volt egy ilyen kósza gondolatom, de valahogy éreztem, ennyi finom összetevőből csakis észbontó végeredmény születhet. Gyorsan hagymát szeleteltem, már annak az olívaolajon sercegő illatától lendületbe jövök, és a hagyma mellé érkezett a háztáji karfiol, répa, és cukkini. Ezek olyan jól megfértek a másik kontinensről érkező mungóbabcsírával és bambusszal, hogy a direkt wok-ba való ázsiai tészta és szójaszósz már nem is érzékelte a nemzeti különbözőségeket. A serpenyő valóban olvasztótégelye lett az eltérő helyekről származó ételeknek. Nyelvi akadályról pedig csupán a szánkban lehetett volna szó, de ott is áthidaltuk ezt a problémát.

Az ízesítéshez használt, szintén eltérő fűszerek pont jót tettek a tűz feletti szedet-vetett társaságnak. Élvezték, ahogy a görög tengeri só, a magyar bors, az indonéz szerecsendió és a kínai fahéj meghintette csillogó testüket. Nem volt ebben logika, ami megihletett már szórtam is az illatfelhőbe.

Mielőtt panaszlevelek áradatát indítanám mangó ügyben, gyorsan elmondom, az hova került. Arra vetemedtem, hogy rizspudingot készítsek mangószósszal. Ennek az a különlegessége, hogy rizs ugyan nem volt benne, ellenben jó adag kókusz és rizstej. És hogy ne csak fényesítsem magam, elárulom, hogy bakiztam is a vacsorán. A recept szerinti rizsliszt helyett, teljes kiőrlésű rozslisztet használtam, így valójában nem puding, hanem rizskása lett… de a mangószósz tényleg isteni volt rajta! 

A lakoma, jelentem jól sikerült, amíg lehetett repetára is sor került. Olyan hamar elfogyott minden, hogy fényképezni se volt időm...

Azóta még egyszer felkerestem a boltot, de úgy látszik mások is ráéreztek az ízére, mert már csak egy-két dolog maradt az ázsiai hozzávalókból. Na, nem baj, annyit sikerült bespájzolnom, hogy pár hétig még Ázsiában érezhetem magam – legalábbis a konyhában!