Karnyújtás

Újranéztem gyerekkori egyik nagy kedvencemet és a napokban is történt egy-két dolog, ami elgondolkodtatott. Ugyanannak a szónak vizsgáltam két jelentését magamban. Egyszer van az a nézet, hogy minden változik és mindenki képes a változásra. Másrészt pedig vannak dolgok, amik soha nem változnak, ezért lépnünk kell. 

Szóval: változás… sokszor hallok olyan történeteket, hogy történik az illető életében valami, amitől máshogy kezd gondolkodni. Hirtelen kizökken az élete – vagy épp, hogy a helyére kerül – és végignéz magán. Számadást tart és összegzésképpen hoz egy döntést: innentől fogva máshogy lesz! Ha az a valami, ami történt elég tragikus, vagy elég nagy pofon, akkor a fogadalom be is tartódik, és tényleg megváltozik az ember élete.

Pozitív szemléletűként azt vallom minden változás bekövetkezhet. De ma volt egy mondat, ami elhagyta a számat, amivel pont ennek mondtam ellent: „vannak dolgok, amik nem változnak”. És tényleg vannak. Ha csak arra várok, hogy magától megváltozik az, ami a jelenlegi állapotában nem megfelelő számomra, akkor erre azt mondhatom: „vannak dolgok, amik nem változnak”. Ugyanakkor, minden dolog megváltoztatható. A dolgok önmaguktól nem, de általam már változhatnak.

A változás önmagában nem a legvonzóbb. Sokkal jobb a kényelem, a nyugalom, a megszokás. Csak közben, lássuk be, minden változásban van. Olyan, hogy stagnálás, nemigen létezik. Mert ami változatlannak tűnik is változik – romlik, csökken. Ha nincs fejlődés, ha nincs emelkedés előbb-utóbb az állóvízből vízesés lesz.

Van, akinek kell egy kis tűz, hogy rájöjjön mennyire fontos a szeretet kimutatása és megélése, mint a Pár lépés a mennyország Alberto-jának. És van, aki bízik abban, hogy talán megváltozik az, ami gátolja őt az igazi boldogságban.  Míg egy tragédia végül pozitív irányba terelheti az ember életét, addig a bizakodás, hogy majd jobb lesz, végül tragédiába taszíthatja az ember életét. Tragédiába, mert boldogtalanul éli életét.

Egyik sem jó és könnyű, tudom. Így vagy úgy, a tragédiát jó lenne elkerülni! Szerencsére, a megoldás általában ott hever előttünk, karnyújtásnyira…