Csak egy vagyok a sokból? Nézem az arcokat a metrón. Reggel van, indul a nap. Még csak hét közepe, mégis lehangoló a látvány. Unott, meggyötört, fáradt, magányos, megtört emberek hada. Mindenki a saját világába burkolva, egyedül. Van aki betapasztja a fülét, hogy kizárja a külvilágot, van, aki csak üveges tekintetével törli a valóságot. Kevesen vannak, akik ölükbe révedve olvasnak. Még kevesebben, akik nem az ingyenes lapot, hanem valamilyen könyvet falnak a szemükkel. Pedig a metróból feljőve ott a hirdetés: „Olvastál ma már?” Vajon hányszor látta ezt a plakátot és vajon hányszor válaszolta meg magában, magának ezt a kérdést?
Igen, egy vagyok a sokból, az élet kérdéseire választ kereső tömegből. Én is azok közé tartozom, akik gondolkodnak. Néha még sokat is. Nem is néha...
Mostanában azon kapom magam, hogy túlagyalok mindent. Ennek igen egyszerű oka van – legalábbis ezzel magyarázom. Olyan fordulóponthoz értem, amely számadásra késztet.
Újra rá kellett döbbennem, hogy mekkora hatalmam van. Vigyáznom kell, mire vágyom nagyon, mert beteljesül. Másfél évvel ezelőtt elég komoly célt tűztem ki magam elé. Kiplakátoltam vele a lakásom, így óhatatlanul és szüntelenül előttem volt. Ez nem is cél volt, hanem teljesen a zsigeremig ható vágy: egymásra találni a számomra ideális férfival! Ezt oly erősen kívántam, hogy teljesen biztos voltam benne, hogy 2011-ben találkozunk, bár fogalmam sem volt róla, hogy hogyan.
Nos, az életem gyökeresen megváltozott. Volt már egy hasonló „szélkakas” változás az életemben, de nem gondoltam volna, hogy pár év leforgása alatt ismét újrarendeződik az életem. Akkor a magamra találás, az önmegvalósítás, a szabadság és a kiteljesedés volt a feladatom. Ezt a lehető legjobban teljesítettem. Rájöttem ki vagyok, mi a célom, mi tesz boldoggá, mire van szükségem, mi az, amiből nem engedek és hogyan érzem jól magam a bőrömben.
Most más feladatokat kaptam. A szingli, önfejű, akaratos , olykor felelőtlen vagány csajsziból odaadó, gondoskodó, felelősségteljes, érett nővé váltam. A folyton táncolni, szórakozni járó életformát pedig felváltotta a kreatív háziasszony szerepe, aki zsonglőrként egyszerre gyakorolja a kuktaság, a háztartásvezetés és a társ teljes jogkörét. Teszi mindezt önként, dalolva és a hatalmas boldogság, nyugalom és biztonság érzésével.
Új idők járnak. Új helyen lakom. Mellettem a TÁRSam. Új dologgal foglalkozom és más emberek vesznek körül. Eljött a tettek ideje. Mindaz, ami eddig készülődött bennem és körülöttem MOST beérett. A sok könyv és képzés után az elméleti vizsgát letettem. Itt az ideje, hogy a gyakorlatban is kitűnő jegyet szerezzek. Ehhez újra le kell ülnöm és átlapoznom az életemet. Ezt tanácsolom Neked is!
Ülj le a fotóalbumoddal és ismerd meg önmagad! Nézd meg, miről árulkodik az arcod? Mikor voltál boldog? Milyen a kisugárzásod? Gondolj vissza, hogy érezted akkor magad? Kik voltak melletted? Hogy éltél, hogyan gondolkodtál? Aztán nézz a tükörbe és tűrd a látványt! Mit mondanál magadról idegenként? Boldognak látszol? Elégedettnek tűnsz?
Ha nem tetszik a látvány, változtass! Ha találtál olyan képet magadról, ami tetszik, elemezd ki, mi volt az oka, hogy akkor jól érezted magad a bőrödben. Mi változott, mi más most, ahhoz képest? Hogy tudod visszavarázsolni azokat a dolgokat, érzéseket, amiktől akkor jól érezted magad?
Ha nem találsz olyan képet, amit szívesen visszahoznál, akkor készíts egy újat. Írd le mik/kik tesznek boldoggá, miket/kiket szeretsz az életben, mik/kik töltenek fel és miktől/kiktől érzed jól magad?
Az idő őrült tempóban halad... most ünnepeltem a tavalyi szülinapom és nemrég újra torta volt előttem... Neked teljesült, amit akkor kívántál? Ha minden nap csak 10, esetleg 20 percet szenteltél volna magadra, vagy az egyik célodra... gondolj csak bele, már vékony lennél, már beszélnél egy idegen nyelvet, már lenne félretett pénzed... Annyira egyszerű elérni azt, amit szeretnénk, csak le kell bontani apró lépésekre. Gyere bontsuk le együtt és érjük el közösen a céljainkat!
Igen, egy vagyok a sokból, az élet kérdéseire választ kereső tömegből. Én is azok közé tartozom, akik gondolkodnak. Néha még sokat is. Nem is néha...
Mostanában azon kapom magam, hogy túlagyalok mindent. Ennek igen egyszerű oka van – legalábbis ezzel magyarázom. Olyan fordulóponthoz értem, amely számadásra késztet.
Újra rá kellett döbbennem, hogy mekkora hatalmam van. Vigyáznom kell, mire vágyom nagyon, mert beteljesül. Másfél évvel ezelőtt elég komoly célt tűztem ki magam elé. Kiplakátoltam vele a lakásom, így óhatatlanul és szüntelenül előttem volt. Ez nem is cél volt, hanem teljesen a zsigeremig ható vágy: egymásra találni a számomra ideális férfival! Ezt oly erősen kívántam, hogy teljesen biztos voltam benne, hogy 2011-ben találkozunk, bár fogalmam sem volt róla, hogy hogyan.
Nos, az életem gyökeresen megváltozott. Volt már egy hasonló „szélkakas” változás az életemben, de nem gondoltam volna, hogy pár év leforgása alatt ismét újrarendeződik az életem. Akkor a magamra találás, az önmegvalósítás, a szabadság és a kiteljesedés volt a feladatom. Ezt a lehető legjobban teljesítettem. Rájöttem ki vagyok, mi a célom, mi tesz boldoggá, mire van szükségem, mi az, amiből nem engedek és hogyan érzem jól magam a bőrömben.
Most más feladatokat kaptam. A szingli, önfejű, akaratos , olykor felelőtlen vagány csajsziból odaadó, gondoskodó, felelősségteljes, érett nővé váltam. A folyton táncolni, szórakozni járó életformát pedig felváltotta a kreatív háziasszony szerepe, aki zsonglőrként egyszerre gyakorolja a kuktaság, a háztartásvezetés és a társ teljes jogkörét. Teszi mindezt önként, dalolva és a hatalmas boldogság, nyugalom és biztonság érzésével.
Új idők járnak. Új helyen lakom. Mellettem a TÁRSam. Új dologgal foglalkozom és más emberek vesznek körül. Eljött a tettek ideje. Mindaz, ami eddig készülődött bennem és körülöttem MOST beérett. A sok könyv és képzés után az elméleti vizsgát letettem. Itt az ideje, hogy a gyakorlatban is kitűnő jegyet szerezzek. Ehhez újra le kell ülnöm és átlapoznom az életemet. Ezt tanácsolom Neked is!
Ülj le a fotóalbumoddal és ismerd meg önmagad! Nézd meg, miről árulkodik az arcod? Mikor voltál boldog? Milyen a kisugárzásod? Gondolj vissza, hogy érezted akkor magad? Kik voltak melletted? Hogy éltél, hogyan gondolkodtál? Aztán nézz a tükörbe és tűrd a látványt! Mit mondanál magadról idegenként? Boldognak látszol? Elégedettnek tűnsz?
Ha nem tetszik a látvány, változtass! Ha találtál olyan képet magadról, ami tetszik, elemezd ki, mi volt az oka, hogy akkor jól érezted magad a bőrödben. Mi változott, mi más most, ahhoz képest? Hogy tudod visszavarázsolni azokat a dolgokat, érzéseket, amiktől akkor jól érezted magad?
Ha nem találsz olyan képet, amit szívesen visszahoznál, akkor készíts egy újat. Írd le mik/kik tesznek boldoggá, miket/kiket szeretsz az életben, mik/kik töltenek fel és miktől/kiktől érzed jól magad?
Az idő őrült tempóban halad... most ünnepeltem a tavalyi szülinapom és nemrég újra torta volt előttem... Neked teljesült, amit akkor kívántál? Ha minden nap csak 10, esetleg 20 percet szenteltél volna magadra, vagy az egyik célodra... gondolj csak bele, már vékony lennél, már beszélnél egy idegen nyelvet, már lenne félretett pénzed... Annyira egyszerű elérni azt, amit szeretnénk, csak le kell bontani apró lépésekre. Gyere bontsuk le együtt és érjük el közösen a céljainkat!
„Minden általad választott pillanatban újra kezdheted életed.”
Mary Pickford
Legyen ez a pillanat az!
Szívből kívánok mindannyiunknak Remek Életet, amely csak egy Karnyújtásnyira van. Akarod?
Szívből kívánok mindannyiunknak Remek Életet, amely csak egy Karnyújtásnyira van. Akarod?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése