Az iskoláját!

Az őszi megszokott meleg kuckóm helyett, ma a teraszra gubóztam az elmaradhatatlan zöldtea, reggeli gyümölcstál és az éppen aktuális kedvenc könyvem társaságában.

Milyen tökéletes nap!

A könyvet sokáig nem nyitottam ki, csak szimplán élveztem a pillanatot. Bőrömön régen éreztem ennyire finomnak a nap sugarait. Már nem éget úgy, mint két hónapja, most már csak hihetetlen erejét kínálja, hogy töltekezzünk belőle télire.

Az autók morajlása sem zavaró. Most minden csendes és nyugodt. Frissen mosott ruháim, mellettem száradnak az üde levegőn. Ma azon is csak mosolyogtam, hogy néhány darab közülük új színt kapott…

Most már tudod, van még mit tapasztalnom! Hja igaz, mindannyian az élet iskoláját járjuk. Ki így, ki úgy. Ki tudatosan, ki tudattalanul. Ki jelesre, ki sokat ismételve.

Néha elkap egy furcsa érzés. Olyan, mintha Santiago bőrében lennék és rólam szólna a történet. Hasonlóképpen nyílt ki előttem is a világ, mikor beiratkoztam. Lassan három éve már ennek, és mennyire más lett minden!

Kedvenc tantárgyaimból könnyen vizsgáztam, sok dicséretet kaptam. De voltak intők is, és megrovásban is részesültem. Most talán azt gondolod, nem lehetek ennyire rossz tanuló. De igen, és képzeld, még élvezem is! Jó, bevallom, néha unom az ismétlődő leckéket, de egyszer, csak megtanulom végre! Aztán jöhet egy még nehezebb, magasabb szint és így tovább.

Hogy meddig?

Ha most felsőfokú oktatásban részesülnék, azt mondhatnám, már látom a végét. De ez nem olyan iskola. Szerencsére, nem tudom meddig tart, ha tudnám, valószínű máshogy tennék! De ez így jó! A most jó, a holnap meg úgyis rajtam múlik!

Közben leesik, mégsem lehetek Santiago, nem ismerem az „apját” sem! Pedig milyen jó lenne! Mennyit tanulhatnék tőle!

És tanulok is, Az Élet Iskoláját tovább olvasva…