Be kell valljam, nem vagyok tündér. Jó, azért ördög sem! Valahogy a kettő között. A lényeg, hogy mindig megoldom. Néha segítséget kérek, néha meg kutatómunkát folytatok, de a végén általában megéri!
Szeretek újdonságokat kipróbálni, új dolgokat felfedezni, olyat csinálni, amit előtte még nem. Így vettem egy dobozzal belőle is. És szeretem a színeket, ahogy egymással keveredik a piros, a sárga, a zöld és ezek különféle árnyalatai. Merthogy a pirosból is kétféle van: a puha, fénylő, élénk színű és a kemény, kissé fakóbb tónusú. Aztán vannak az eltérő sárga csíkok, amik elvegyülnek a hajszál vékony és a húsosabb zöld között. És végül egy pikáns kompozíciót alkot az is, mikor a zöld a pirossal párosul. Persze ez mind fokozható és kiegészíthető további színekkel, formákkal és állagokkal. De jelenleg most ennyivel is beérem.
Na de, kanyarodjuk vissza a rejtélyes dobozhoz, mert ez is egy újabb színfolt a már amúgy is színes kavalkád fölött. A doboznak mondhatni se színe, se bűze, amolyan semmilyen. De pont ez a jó! Ebből még bármi lehet. Sőt, ha szétbontom, még tippeket is találok rajta, hogy mit kezdjek vele. Végigböngészem az ajánlatot és rájövök, hogy nem vagyok elég felkészült. Egy nagyon fontos dolog hiányzik, amely úgy tűnik a leggyakoribb társa – ezt fel is jegyzem, hogy mihamarabb pótoljam. De addig is meg kell oldani ezt a feladatot, ha már előkészültem rá!
A terv a következő: amit tudok, helyettesítek, aztán meglátom, mi lesz belőle…
Hát megláttam, és megszerettem! Egy pillanat műve volt csupán! Így eldöntöttem – ezt máskor is akarom!
Mivel – mondtam – nem vagyok egy konyhatündér, Te is nyugodtan elkészítheted! Én összeszedtem minden zöldet, pirosat és sárgát, amim volt: saláta, uborka, paradicsom, sárgarépa, káposzta, csíra és paprikával töltött olajbogyó. Fogtam a dobozból kicsomagolt tofut, vastagabb szeletekre vágtam és sóztam, borsoztam mindkét oldalát. Majd szójaszósz helyett – amit mielőbb beszerzek – tökmagolajat locsoltam az ismét átforgatott darabokra. Végül pár órára lecsuktam, gondolkodjon csak el a tettein. A hűvösből kiszabadulva már ment is a forró extra szűz olivaolajba és gyors sercegést követően már landolt is a színegyveleg tetején. Most már nem mondanám, hogy illattalan, színtelen volna. Ellenkezőleg, csak arra várt, hogy végre ráharapjak az ízére.
Hát mit mondjak? Horogra akadtam! Pompás ebédem volt a sült tofus saláta.
Szeretek újdonságokat kipróbálni, új dolgokat felfedezni, olyat csinálni, amit előtte még nem. Így vettem egy dobozzal belőle is. És szeretem a színeket, ahogy egymással keveredik a piros, a sárga, a zöld és ezek különféle árnyalatai. Merthogy a pirosból is kétféle van: a puha, fénylő, élénk színű és a kemény, kissé fakóbb tónusú. Aztán vannak az eltérő sárga csíkok, amik elvegyülnek a hajszál vékony és a húsosabb zöld között. És végül egy pikáns kompozíciót alkot az is, mikor a zöld a pirossal párosul. Persze ez mind fokozható és kiegészíthető további színekkel, formákkal és állagokkal. De jelenleg most ennyivel is beérem.
Na de, kanyarodjuk vissza a rejtélyes dobozhoz, mert ez is egy újabb színfolt a már amúgy is színes kavalkád fölött. A doboznak mondhatni se színe, se bűze, amolyan semmilyen. De pont ez a jó! Ebből még bármi lehet. Sőt, ha szétbontom, még tippeket is találok rajta, hogy mit kezdjek vele. Végigböngészem az ajánlatot és rájövök, hogy nem vagyok elég felkészült. Egy nagyon fontos dolog hiányzik, amely úgy tűnik a leggyakoribb társa – ezt fel is jegyzem, hogy mihamarabb pótoljam. De addig is meg kell oldani ezt a feladatot, ha már előkészültem rá!
A terv a következő: amit tudok, helyettesítek, aztán meglátom, mi lesz belőle…
Hát megláttam, és megszerettem! Egy pillanat műve volt csupán! Így eldöntöttem – ezt máskor is akarom!
Mivel – mondtam – nem vagyok egy konyhatündér, Te is nyugodtan elkészítheted! Én összeszedtem minden zöldet, pirosat és sárgát, amim volt: saláta, uborka, paradicsom, sárgarépa, káposzta, csíra és paprikával töltött olajbogyó. Fogtam a dobozból kicsomagolt tofut, vastagabb szeletekre vágtam és sóztam, borsoztam mindkét oldalát. Majd szójaszósz helyett – amit mielőbb beszerzek – tökmagolajat locsoltam az ismét átforgatott darabokra. Végül pár órára lecsuktam, gondolkodjon csak el a tettein. A hűvösből kiszabadulva már ment is a forró extra szűz olivaolajba és gyors sercegést követően már landolt is a színegyveleg tetején. Most már nem mondanám, hogy illattalan, színtelen volna. Ellenkezőleg, csak arra várt, hogy végre ráharapjak az ízére.
Hát mit mondjak? Horogra akadtam! Pompás ebédem volt a sült tofus saláta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése