Érdekes felfedezést tettem újabb 2 in 1 kategóriában a minap. Említettem már, hogy nem vagyok egy unatkozó típus? Ha egy adott idő alatt két dolgot is elintézhetek, az maga a tökéletesség. Kevés annál felemelőbb érzés van számomra, mikor egy feladat elvégzésével rögtön kettőt kipipálhatok. Úgy látszik, ahogy más nőket az akciók hoznak lázba, engem a „két legyet egy csapásra” dolgok motiválnak!
Bevallom, mostanában sokat dolgoztatom szegény Szundit. Volt olyan, hogy vagy két órán keresztül tíz percenként munkába állt és fegyelmezetten ébresztett – mindhiába. Szerencsémre, azért az akkumulátor töltöttségére oda szoktam figyelni, így a hatalmas feladatban, amivel megbíztam, nem merült le teljesen!
Ilyen ébredésekkor a sok Szundi után jön Ügyi-Fogyi és persze Okoska: „Mert mondtam én neked éjfél körül, hogy most már ágyban a helyed! De nem, ilyenkor nem lát, nem hall Dömötör is beköszön, és persze már csak akkor kap észbe, mikor szinte újra pirkad odakinn.” Szegény Ügyi-Fogyi meg ügyeskedhet, hogy mindaz, amit elterveztem reggelre, meg is valósuljon még munkába indulás előtt.
Na, ilyenkor, aztán igazán élvezném a modern technika vívmányát a 2 in 1 kávét – feltéve, ha hódolnék ennek a szenvedélynek. A zöldteával sajnos még nem sikerült gyorsító és valamivel vegyítő eljárást kitalálnom, így kénytelen voltam máson törni a fejem. Ezt, Okoska szerencséjére nem kellett sokáig tennem, mert hamar jött a felismerés.
A történethez persze az is hozzátartozik, hogy jelenlegi lakóhelyemet eredendően nem nekem szánták. Ezért kezdetben meg kellett birkóznom kisebbségi komplexusommal, mert a tükör épphogy a fejem búbját mutatta csak és a tusfürdő elérése sem volt egyszerű eset. A lakás tulajdonosa ugyanis kb. két fejjel magasabb, mint én, így a „szokványos”, két méteres fesztávhoz méretezték a fürdőszobai berendezéseket.
De hogy mennyire igaz, hogy minden rosszban van valami jó: Ügyi-Fogyinak köszönhetően a sietős reggeleken sem kell kihagynom a tornát. Minthogy pipiskedve látom csak magam rendesen a tükörben, ez adta az ötletet, hogy hajszárítás közben, ha már a karom erősödik, a lábam se lazsáljon. Miközben azon ügyeskedem, hogy rakoncátlan tincseim egyenesen száradjanak, lábujjhelyre állva, majd visszaereszkedve kitűnően erősíthetem a vádlim. De ha a gyakorlattal még se akarok cirkuszban fellépni, már az is elég, ha folyamatosan úgy teszek, mintha 15 centis tűsarkon álló fodrász lennék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése