A könnyebb tényleg gyorsabb?

Ahogy zártam az ajtót, egy pillanatnyi hezitálás után, futó mosollyal a szám szélén követtem éjjeli elhatározásom és a lépcső felé vettem az irányt.
 

Hiába a majd 10 centis sarok és a pár kiló plusz: vállamon laptopom, egyik kezemben kis táskám, másikban papírtáskám a frissen készült ebédemmel és napi jegyzeteimmel – elindultam lefelé.

Még alig tettem meg két métert – magasságban – kulcsomat gondosan táskámba helyezve próbálgatom, milyen elosztásban kényelmesebb a teher cipelése. Mikor kezdeti lépéseimből felnézek, előttem az alsó szomszéd. Az idős bácsi, kezében egy összegyűrt szatyorral, úgy tűnik nem határozta el magát az éjjel – valószínű, nagy reformok kitalálása helyett inkább alvással mulasztotta el a sötét órákat.

Köszönésünk után szinte ugyanazon másodpercben zárult mögötte az ajtó, és került a levegőbe jobb tűsarkam, hogy újabb lépcsőfokra ereszkedjen. Nyugodt és egyszerre koncentrált lépésekkel haladtam egyre közelebb a földszinthez. Közben fordulónként ellenőrizhettem, hogy állunk. De az első emeleten tűnt fel csak igazán, hogy fej-fej mellett, vagy inkább „láb-gép” mellett haladunk.

Mikor a bácsi újra előttem állt, már vízszintes talajon lépkedtem felé nagy mosollyal arcomon. Kikerekedett szemmel, lassan togyogva a liftből, csak ennyi hagyta el száját: „egyszerre értünk”.


 

Ma reggel – mint általában minden reggel – siettem. A pár másodpercnyi vacilálás oka még ötödik emeleti ajtóm előtt is pont ez volt. Végül győzött az egészséges életmód elhatározásom, és lift helyett a gyalogutat választottam, hogy lejuthassak a ház előtt parkoló autómhoz. Egy pillanatig még megfordult fejemben, hogy nincs most a lépcsőzésre idő, rohannom kell. És lám, ha nem is nyertem, de nem is vesztettem időt azzal, hogy csupán agyam mellett a testemet is használtam ma reggel.

Az már csak az autóban jutott eszembe, hogy az alig 50 éves lift technikája miatt rendesen ráfáztam volna, ha a látszólag könnyebb utat választom. A bácsi már előttem hívta a masinát a negyedikre, így csak szomszédom utazása után érkezett volna hozzám, az ötödikre a kényelmes életformánk egyik nagy kedvence: a lift!