Én tökkelütött...

Édes, drága, jó – egyik – nagymamám, mostanában nagyon tökös kedvében van. Nem tudok úgy eljönni tőle, hogy szatyromban két-három, kisebb-nagyobb tök ne lenne. De nem bánom, így egész úton hazafelé tök jó kedvem van! Hogy otthonomban is kitartson a jókedv, elég a hűtőt kinyitnom és készítenem egy tököset.

Mami, isteni sütőtök krémlevessel kínált nemrég, alig győztem dicsérni – valószínű itt „hibáztam” el, ezért a gyakori zöldség adomány.  Persze, a tök finom ízeken felbuzdulva én is nekiláttam a levesnek, mi több másodikként kiegészítettem egyéb zöldekkel, sárgákkal, pirosakkal és fehérekkel és ízletes tökös-zöldséges rizst varázsoltam magamnak.

Nem tudom, a felnőtt többség hogy áll a kérdéshez, de gyerekként nem nagy favorit volt a tökfőzelék nálam. Még jó, hogy ahogy növünk változunk, és sokban módosul az ízlésünk. De szerencsére a változás nem csak a fizikai fejlődésünkhöz párosul, hanem folyamatosan hat ránk és formál minket.

Így jártam a lencse esetével, amit gyermekként még imádtam, de ahogy „tudatomra” ébredtem, nem bírtam megenni.  És mi történt? Kb. fél éve egyszer csak megkívántam, azóta pedig egyik kedvenc főzelékem! És hosszú évek óta végre ismét nagyon várom a hamarosan érkező újévi lakomát!  

De nem csak ízlelőbimbóimat stimulálja a változás, hanem gondolataimat is. És egy idő után, azt vettem észre ez a kettő összeért és ízlésem idomult új gondolkodásomhoz. Hogy jobban megvilágítsam ezt a már-már misztikus eseményt, példaként említem a cukorhoz fűződő viszonyom.

Mint „normál” ember én is cukrot cukorral ettem, no nem tudatosan, hanem mert mindenben volt, amihez nyúltam.  Az volt a legmegdöbbentőbb számomra, amikor még a kedvenc sonkám összetétel listájában is találtam cukrot… talán ez tehette fel az i-re a pontot és határoztam el, kizárom a cukrot az életemből. A komoly döntést, azután nagy erőfeszítések követték, mert elég nagy feladatot jelentett cukor nélküli ételeket találnom. És, amikor végre találtam is olyat, semmit nem élveztem az ízéből – hiszen nem volt benne cukor! Amely olyan átkozottul módosítja ugyanis az ízeket, hogy hiába ettem ugyanazt, többé már nem ugyanazt az értéket adta.

Tényleg nem könnyű a változás – de annál hasznosabb! Mára már nem jelent problémát olyan ételt választani, ami biztos nem tartalmaz cukrot és egyszerre élvezetet is nyújt. Mert most érzem igazán azt, hogy milyen mennyei ízek is vesznek bennünket körül! Itt van, mondjuk a tök! Valljuk be: tök ízetlen… de amikor sós-borsos vízben megpuhítod, összeturmixolod és teljes kiőrlésű liszttel-tejföllel behabarod, valahogy megtelik ízzel! És, ha még feldobod egy kis fokhagymás pirítós kockával – persze barna kenyérből, akkor aztán rájössz, miért találtam mamim töklevesét egyenesen isteninek!

Ezek után szóljak még bármit is, a rögtönzött tökös rizottómról…? Egyszerűen fenséges... főleg, hogy még októberben is ehetek mellé a nagymamim roppanós kovászos uborkájából!